Kémikusi pályámat laboránsként kezdtem. A BME féléves laboránsképzőjének végzése közben ismertem meg későbbi férjemet, Szántay Csabát aki friss diplomásként részt vett az oktatásban.. A tanfolyam után a Műanyagipari Kutató Intézetben helyezkedtem el.
1953-ban már asszonyként kezdtem meg tanulmányaimat a BME Vegyészmérnöki Kar nappali tagozatán. A Műegyetemnek nemcsak a férjemet, a diplomámat köszönhetem, hanem a kémia fizika és matematikai ismeretek mellett a rendszerezés tudományát is, amelynek haszna egész pályámat végigkísérte.
1958-nyarán diplomáztam szerves mikroanalitikából, 1958-őszén szültem meg fiamat. Az újpesti Gyógyszeripari Kutató Intézetben kezdtem meg mérnöki munkámat. Fiam nevelését mindennél fontosabbnak tartottam ezért a mérnöki pályát tanárira váltottam.
1960-tól a Kanizsai Dorottya Lánygimnáziumban, majd 1964-től 1994-ig a budai József Attila gimnázium tanáraként dolgoztam. Ezalatt elvégeztem 2 év filozófia történetet, majd két év fejlődéselmélet és neveléslélektant.1965/66-ban férjem kísérőjeként az USA-ban dolgoztam, biokémiai laborban, ahol nemcsak a nyelvet sajátítottam el, de több gyakorlatot is szereztem a cseppreakciók végzésében. Fiam Buffalóban kezdte meg iskolai tanulmányait.
Hazatértünk után engem választottak a kémia munkaközösség vezetőjének és a szertár őrének.
Mit adott nekem a József Attila gimnázium? Mindenekelőtt lehetőséget az ötleteim megvalósításához, támogatást az eszközök beszerzéséhez, az előadó átalakításához és az utolsó években még asszisztensi segítséget is.
Az ősi regula szerint a kémikus „nézi, tapintja, szagolja és ízleli a vizsgálandókat”: ez lefordítva azt jelenti, hogy a kémia a szín és a szag tudománya is, azaz kísérletezés nélkül nincs kémia. 1974-től kísérleti bemutatókkal jártam az országot. 1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptam „a magas színvonalú és széleskörű tanulói kísérletezésért”.
A nyolcvanas évek elején több próbálkozás is történt a kísérletezés fejlesztése érdekében ( fél-mikró eszközök/ módszerek, írásvetítő alkalmazása, mikró/küvettás kivetítés) egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár pár ötletet később átvettem és csináltatott új üveg- eszközökkel megvalósítottam.
1988-ban forradalmi újításként bevezettem a CSEMPÉT.
Csupa nagybetűvel írom hogy érzékeltessem óriási jelentőségét. Lakásfelújítás során sajnáltam kidobni a megmaradt csempéket, átlósan egyik részét fekete kályhalakkal befestettem és másnap már azon dolgoztak a diákok. Minden olyan kísérlet ami nem igényel tartósan magas hőmérsékletet elvégezhető rajta. Előnye: egyszerű, gyors, olcsó, környezetkímélő, veszélytelen. Rövid idő alatt kiépítettünk egy ragyogóan működő labort. Mindhárom évfolyam részére berendeztünk egy-egy sokfiókos szekrényt, amelynek feltöltését, karbantartását Miskolczi Editke asszisztens végezte nemcsak tisztességgel, hozzáértéssel de örömmel és érdeklődéssel is.
Mindig arra törekedtem hogy a gyerekek érdeklődését fel tudjam kelteni. Fontos a napjaink kémiája, a kézzelfogható anyag, a miért? kérdésekre adandó válasz. A diákot jobban érdekli hogy miért piros az eper és zöld a spenót, mi váltja ki a szerelmet és miért ellenszenves valaki mint a spin kvantumszám. A csempén végzett kísérleteket mind a kollegák mind a diákok kitörő örömmel fogadták. Óráról órára jöttek az újabb ötletek, újabb lehetőségek. Már nem U alakú csőben végeztük az elektrolízist, hanem a csempére ejtett pár csepp sóoldat ,lila káposzta indikátorral megfestett színének az áram hatására történő változását élveztük. 1988-1993-ig végzett több száz kísérlet tájékoztató leírását, jegyzeteimet, diákok füzeteit, saját és ajándékba kapott eszközöket nyugdíjba menetelemkor felajánlottam kollegáimnak (Czigler Andrásné, Fodor Erika, Dr. Perczel Sándorné, Sarkadi Ildikó,Szabó Attiláné)) akik örömmel és sikeresen folytatták a közösen elkezdett munkát.
Nem sokkal később többségük szintén elment nyugdíjba vagy más iskolába, egyedül a legfiatalabb vitte tovább a stafétát. Az eredeti ötletre és több évi munkára építve, majd azokat folyamatosan továbbfejlesztve, Fodor Erika létrehozta a „Legyél Te is feltaláló” dobozt, majd ragyogó marketing munkával nemcsak az országban de a környező országokban is piacot tudott szerezni a taneszköznek. A fejlesztés napjainkban is folyik.
1994-tól a „ nagymamahivatás” lett az életformám. Minden Gina és csakis Gina körül forgott.( és forog ma is). Kegyelmi állapotként éltem meg hogy fiammal egy házban, más emeleten laktunk s éveken át az unokám csak aludni járt haza, velem töltötte a napjait. Játékosan de rengeteget tanultunk .Harmadikos korában kitaláltuk a mértékegység átváltót, amit Görgető néven az NTK forgalmaz. Ötödikes volt mikor az első latinóra eredményeként megszületett a „Kézzel lábbal latinul „ oktatódoboz, mely a Pro Renovanda Cultura Hungariae díját nyerte. Tanulmányai előre haladásával, más és más tárgy került a célpontba, így elkészült két segéd- anyag a kémia könnyebb tanulásához, majd elkészítettük az Izmusok, Logosz, Ráció, Mindenki puskája I és II. kiadványunkat, melyek az idegenszavakat értelmezik némi kultúrtörténeti magyarázattal.
További terveink között szerepel a szerves kémia és kémiai kísérletek, majd a keresztény vallás főbb tudnivalóinak kultúrtörténeti feldolgozása. Taneszközeink kettőnk nevén szerepelnek, szabadalmaztatottak. Büszke vagyok rá hogy
olyan személyek egyetértését nyertük meg mint: Vízi E. Szilveszter, Pálinkás József, Hudecz Ferenc, Bacher Iván, Ritoók Zsigmond, Kányádi Sándor és a Nóbel-díjas Oláh György. Aranyérmet nyertünk Brüsszelben, Budapesten, Bukaresten, Szöulban, az IFIA, a Nemzetközi Feltalálók Egyesületének Lovagrendje lovaggá választott és nemrégiben meg-
kaptuk a WIPO aranyérmét, eddigi munkánk eredményeként.
Hitem és meggyőződésem hogy akik meghatározott ismeretekkel rendelkeznek, nemcsak joguk de kötelességük is azt továbbadni, csak így hagyhatnak nyomot a jövőnek, igazi értéket az utódoknak. Pázmány Péterrel vallom
„Nemes és szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csak tiszta szív és sok, sok szeretet”
Budapest, 2010 november 29, Szántay Judit és ihletője Gina