Nevelői kompetenciák a fenntarthatóságra nevelés szolgálatában
A Rounder Sense of Purpose projekt célja, hogy a fenntarthatóságra neveléshez köthető tanári kompetenciák keretrendszerét egy, a gyakorlatban is könnyen alkalmazható modellé dolgozza át, és ehhez segédletet illetve képzési tervet készítsen a fenntarthatóságra nevelésben dolgozó nevelők, elsősorban tanárok számára. A projektben angol, ciprusi, észt és holland egyetemek mellett a Kutató Tanárok Országos Szövetsége is vesz részt Magyarországról.
Az ENSZ fenntarthatóságra nevelés kompetencia keretrendszere hosszas szakértői egyeztetések eredményeként kristályosodott, átfogó elméleti keretrendszer (UNECE, 2012).
Ez a keretrendszer a fenntarthatóságra nevelés gyakorlatában mégsem hozott átütő változást (Waals, 2016): tanulmányok szerint azért, mert kevés az olyan nevelő, aki ezekkel a kompetenciákkal rendelkezik (UNECE,2007), illetve mert ezen kompetenciákat a nevelők képzésében nem erősítik meg kellőképpen (Vare és mtsai, 2017).
Ezért lett tehát ennek a nemzetközi projektnek a célja a keretrendszer gyakorlatközpontú átdolgozása, és az egyes kompetenciák értelmezését segítő elemek kidolgozása.
A keretrendszer átdolgozását több előzetes vizsgálat alapozta meg, minden résztvevő országban.
Ezek közül itt azt mutatjuk be, amelyet a KUTOSZ magyarországi környezeti nevelők, környezeti nevelésben érintett szakértők és pedagógusok részvételével végzett el.
A kutatás alanyai azért környezeti nevelők, mert Magyarországon a fenntarthatóságra nevelés legerősebb vonala a környezeti nevelésből bontakozott ki (Réti és mtsai, 2016), és egyrészt azért nem a közoktatás szereplői, mert őket a projekt más résztvevői vizsgálják hasonló módszerekkel, másrészt pedig mert a hazai gyakorlatban a civil környezeti nevelők és erdei iskolák szerepe meghatározó (Varga és mtsai, 2012).
Az előzetes vizsgálat 5 központi kompetencia értelmezését tűzte ki célul. Az alanyok magyarázatainak összevetéséből, a szemantikai zaj jelenségén keresztül, a nevelő szerepének sajátos, magyarországi értelmezési kereteit véltük felfedezni.
Ezeket az eredményeket erősítette meg az az átdolgozott keretrendszerről szóló, környezeti nevelők és szakértők bevonásával végzett Delphi-kutatás, amelyben környezeti nevelőket kértünk meg, hogy a projektben alkalmazott modellre reflektáljanak.
Első lépésben a 12 kompetenciaterületet kellett négyfokú Likert-skála segítségével fontosság szerint jellemezni.
A kidolgozott modellünk az alábbi nevelői kompetenciákat veszi alapul:
Második lépésben a részkompetenciákkal kapcsolatos megfogalmazásokat kellett hasonlóképpen értékelni.
Harmadik lépésben az első két ciklus eredményeit vitattuk meg online diskurzus (videókonferencia) keretében környezeti nevelőkkel.
A kutatás amellett, hogy a 12 területet felölelő modellről pozitív visszajelzéseket adott, felhívta a figyelmünket arra, hogy az egyes területek részkompetenciái erősen átfednek egymással, és emiatt a redundancia és a kompetenciaelemek atomizálódása is hibalehetőség a kompetenciamodell kidolgozásában, amelyet nyilvánvaló szándékunk elkerülni.
A kutatás ugyanakkor a képzés és a gyakorlat néhány hiányterületét is megvilágította: például az empátia, az innováció vagy a komplexitás és a kritikai gondolkodás értelmezését. Érdekes jelenség volt, hogy a legtöbb kopetenciaterületre a nevelők egy része úgy reagált, hogy ezek elsősorban a tanulók által birtokolni kívánt kompetenciák illetve felmerült az a kérdés is, hogy vajon miként lehet ezen kompetenciák megjelenését felfedezni, alátámasztani.
Erre a projektben jelenleg éppen eszközöket fejlesztünk, például egy olyan önértékelő modellt, amely az egyes kompetenciaterületekhez köthető Ebben a ha/akkor logikai elv alapján úgy dolgozunk, hogy ha a nevelőben megvan az adott kompetencia, akkor ennek a tanulókban adott következményei lesznek, és ha ezek a következmények megjelennek, akkor azok adott tevékenységekben, cselekvésekben is megjelennek: ezeket szeretnénk a támogató platformon összegyűjteni, részben inspiráló, részben iránymutató jelleggel.
Kutatásunk nyomán pontosabban érzékelhető, hol van leginkább szükség a segédletek megalkotására: elsősorban a változások előmozdítása dimenzióban, illetve a bevonódást/részvételt elősegítő kompetenciaelemek területén éreztké azt, hogy további segédletekre és képzésre lenne szükség. Ugyanakkor a transzdiszciplinaritás és az innováció komptenciaterülete is támogatásra szorul.